Kajareceptek kezdőknek

A lelkem és én elmentünk a nagy tengerhez fürdeni. Amikor a partra értünk, körülnéztünk, hogy egy csendes, titkos helyet találjunk magunknak.
Rátaláltunk egy emberre, ki egy szürke sziklán ült és egy zsákból sót merített, s azt a tengerbe szórta.
“Ez a pesszimista – mondta a lelkem -, itt nem fürödhetük, menjünk el innen.”…
Továbbmenve láttunk egy újabb férfit, aki döglött halakat szedett a part szélén, s ezeket óvatosan visszadobta a vízbe.
“Ez előtt se szabad fürödnünk – mondta a lelkem -, ez a humánus filantróp.”…
Továbbmentünk, hirtelen egy hangot hallottunk: “A tenger! A végtelen, hatalmas tenger!”
Amikor közelebb értünk, egy férfit láttunk, aki a tengernek háttal állva egy kagyló zúgását hallgatta.
Így szólt a lelkem: “Menjünk tovább. Ez a realista, aki az Egésznek hátatfordít, amit felfogni nem tud, és dirib-darabokra fecsérli idejét.” — Kahlil Gibran:Bolond & Homok és tajték, A nagyobb tenger