Kajareceptek kezdőknek

24. Ezeket hallván a mestert öröm fogta el, és köszönetet rebegett, és miközben lejött a dombtetőről, egy kis munkadalocskát dúdolgatott. És amikor körülfogta a siránkozó tömeg, és könyörögni kezdtek, hogy gyógyítson, és tanuljon helyettük,és napi huszonnégy órán át hallgassa panaszaikat, és csodákkal szórakoztassa őket, rámosolygott a sokaságra, és kedvesen azt mondta nekik: – Abbahagytam.
25. A sokaság meglepetésében egy pillanatra megnémult.
26. És ő így szólt hozzájuk: – Ha egy ember azt mondja Istennek, hogy mindeneknél nagyobb vágya a szenvedő világon segíteni, bármekkora árat kell is ezért fizetnie, és Isten válaszol neki, és megmondja, mit kell tennie; vajon úgy kell-e cselekednie az embernek, ahogyan Istentől hallotta?
27. – Természetesen, Mester – kiáltotta a tömeg -, örömmel kell elszenvednie akár a pokol kínjait is, ha egyszer Isten így kívánta!
28. – Mit sem számít, mekkorák a kínok, vagy hogy mekkora a feladat, amelyet kapott?
29. – Ha Isten kívánja így, tisztelet annak, akit felakasztanak, dicsőség, akit keresztre feszítenek és megégetnek – felelték.
30. – És mit tennétek akkor – kérdezte a Mester a sokaságtól -, ha Isten maga közvetlenül hozzátok szólna, és azt mondaná: – MEGPARANCSOLOM, HOGY LÉGY BOLDOG, AMÍG CSAK ÉLSZ E VILÁGON! Akkor mit tennétek? — Richard Bach: Illúziók, 1. fejezet