Kedves Olvasóim!
Többet nem fogjátok a kaja-képekre becsempészve látni Spannikát, mert okt. 6-án – az aradi vértanúk napján – műtét közben elpusztult.
Annyira kedves kis lény volt, 7 év alatt nagyon sok örömöt okozott nekünk!
Minden kosárba, dobozba belekuporodott.
Egyszer, még kölyökkorában az asztal közepén, a kenyeres kosárban aludt édesdeden…a kenyereken. A másik képen meg egy kosár dión fekszik.
Mikor összeszedtem az almát, persze, hogy belemászott a kosárba, az almákra! De a keskeny ajándékkosárban is jót tudott aludni.
Nagyon szeretett a fűtőtesten ülni. A konyhában csináltam neki egy radiátor-kanapét – persze, csak ideiglenes volt.
Nagyon barátságos volt, mindenkire felugrott, csak előbb illedelmesen kuporgott mellette egy kicsit, aztán egy nyekkenéssel engedélyt kért a feltelepedésre.
 |
Jól melegíti a derekamat. |
 |
A lányom is nagyon szerette. |
 |
Még a férjem ölébe is oda mert telepedni. |
 |
A menyem is szerette simogatni. |
 |
A kedves kis Spannikától mindenkinek jó kedve lett. |
 |
Nem érzékelte, hogy útban van. |
Legjobban a kutya hátán szeretett aludni. Először dagasztotta az oldalát, aztán lassan felóvatoskodott a legmagasabb pontjára. Még a kutyaólba is bemászott hozzá.
Nagyon szerette a kutyákat. (A fekete kiskutya a kutyánk kölyke.)
Sajnos, nem csak a mi kutyánkkal barátkozott. A szomszédaink kutyáihoz is bemászott. Nem is tudom, hogy úszta meg ilyen sokáig! Nem volt veszélyérzete. Ez lett a veszte!
Elutaztunk, segíteni az egyik fiam építkezésénél; megkértem a szomszédomat, hogy etesse meg az állatokat este. Mikor a szomszédasszony ment tőlünk haza, Spannika utána ment, bebújt a kerítésen az udvarukra. Az ottani tibeti terrier kutya elkapta, megroppantotta a bordáját.
Mivel a szomszédasszonyom épp ott volt, rászólt a kutyára, hogy engedje el, de az nem hallgatott rá. Erre szétfeszítette a kutya állkapcsát, és kiszedte a szájából szegény Spannikát. Annak volt még annyi ereje, hogy kimeneküljön az udvarról, ott bebújt a kocsi alá, de onnan már nem tudott tovább menni. A szomszédasszonyom nagyon rendes volt, egyből bevitte az állatkórházba, ahol megröntgenezték a cicát. Anikó másnap hívott telefonon, hogy baj van…eltört egy bordája Spannikának, és ezen kívül légmelle van (a harapástól roncsolódtak a bordaközi szövetek). Meg kell műteni (20.000 Ft), vagy el kell altatni.
Írtam sms-t a lányomnak Londonba; felhívott: persze, hogy műtsék a cicát – ő majd állja a költségeket. A másik fiam is a műtét mellett volt, ő is vállalja a fizetést.
Közben Spannikát ellátták a kórházban, aránylag jól volt. Előjegyezték másnapra műtétre.
Folyton hívogattam a kórházat, hogy mi van… (legszívesebben meglátogattam volna, hogy beszéljek hozzá, de a férjemtől épp elég kompromisszum volt az, hogy belement a cica műtétjébe, nem akartam még a látogatással is feszíteni a húrt).
Egyszer aztán hívott a szomszéd (mivel ő vitte be, az ő száma volt megadva), hogy sajnos, műtét közben elaludt a cica.
Három beavatkozást kibírt, a negyediket már nem élte túl.
Spannika, pótolhatatlan vagy!
Spannika! Ha vigasztalódni akarok, megnézem a képeidet!
2009. október 14. Szerző: Anyuka
Kategória: Általános
.jpg)
Nagyon sajnálom ami a Cicával történt! Nagyon szép dolgokat írtál Róla. Még most is potyognak a könnyeim. Remélem, hogy Spannika most olyan helyen van ahol jó Neki és nagyon-nagyon sok szunyókálásra alkalmas kosár, valamint meleg radiátor van…
Részvétem….
Anett
Kedves Anett!
Igazán jólestek a soraid! Nem is gondoltam, hogy másokat is megríkatok ezzel a vallomással. Csak úgy leírtam, ami bennem volt…
Köszönöm a vigasztalásodat!
Mariann
Az oldalt böngészve csak idetévedtem. Nagyon szeretem a cicákat, mélyen megérintett a képsor. Részvétem!
Kedves Olivér!
Nagyon jólesik a vigasztalásod!
Örülök, hogy te is cicabarát vagy!
Tudod, amikor Spannika elment, fájdalmamban is hálát adtam az Illetékesnek, hogy ilyen kedves lényeket teremt, akik ennyi örömöt tudnak szerezni az embernek.
Kösz, hogy írtál!
Mariann
Beszédes fotók; és méltó megemlékezés Spanninak.
Szia Alex!
Örülök, hogy hallok rólad!
Kösz, hogy írtál!
Mariann
Kedves Mariann!
Nagyon sajnálom kiscicusodat ,itt pityergek mivel én is nemrég vesztettem el 2 kutyusomat és 1 cicusomat. Van most egy kiscicám ,akit sajnos a kutyáim nem akarnak elfogadni. Ő nagyon bátor és nem fél a kutyáktól,így el se menekül előlük,és félek ez lessz a veszte. Most egy szobába tartom,de az nem élet egy kismacskának,aki annyira szeret mindenkit,hogy még az állatorvos kezébe is dorombol egyszerre,miközben szurit kap. Szeretnék neki egy szerető családot,ahol szabadon sétálgathat,és imádja mindenki.Ahol visszakapja a nap minden percébe azt a szeretetet ami benne van. Nem titkolom a családodra gondoltam,bár tudom nem pótolhatja Spanni elvesztését,de ez a fekete kis szőrgombóc biztos mindenkire mosolyt csalna. Fájó szívvel válnék meg tőle,de az ő érdekébe tenném.
Üdvözlettel:Erika
Részvétem a cicus elvesztéséhez! Ritka édes és értelmes kis jószág lehetett.
Remélem, még lesz cicátok. Olyan sosem lesz, mint ő, és nem is kell, de azért majd remélem lesz még!
Kedves Régi Olvasóm, Csilla!
Igen, jól látod! Olyan sosem lesz, mint ő!
Csak ő nem olyan rám kuporodós fajta. De azért mégis csak cica, akitől sokat lehet tanulni! 
Majd, ha már nem őt keresném a cicákban, akkor lehet, hogy lesz másik.
Szerencsére az első cicánk már 10 éves, ő sokkal bizalmatlanabb, óvatosabb – ezért még megvan.
Köszönöm, hogy vigasztalsz!
Megnéztem Dorka blogját, olyan jó olvasni, mert humoros!
Jó babázást és főzést!
Mariann
Kedves Erika!
Igazán köszönöm, hogy rám gondoltál a kis fekete cicádat illetően…de most még nem szeretnék másikat! Talán majd, ha már halványul az mléke…
Remélem, találsz a számára olyan gazdit, aki tudja értékelni a cicuka szeretetreméltóságát!
Én is együttérzek veled az állatveszteségeid miatt!
További jó kutyanevelést!
Mariann